NÉGY

Corran hiába kapott a hidrokulcs után, az kicsúszott a kezéből, és lecsúszott az X-szárnyú burkolatán. Az ujjai még érintették a kulcs végét, amitől pörögni, majd zuhanni kezdett a hangár szénbeton padlója felé. Fél pillanattal később, amikor a térde is megcsúszott a

burkolaton, rájött, hogy nem is a kulcs elvesztése a legnagyobb problémája. Bal kézzel a nyitott motorház peremébe akart kapaszkodni, de elkésett, és fejjel lefelé csúszni kezdett a hidrokulcs után.

Lélekben felkészült a fájdalmakra, amit a szilánkos koponyatörés fog okozni, ezért meglepődött, amikor a fájdalom testének másik végében hasított belé. Mielőtt kitalálhatta volna, hogy mi történt, bal keze megkapaszkodott az egyik létrafokon, amit az előbb elvétett, így nem zuhant tovább. Gyorsan visszahúzta magát a szárnyra, és egy percig ott hasalva azon elmélkedett, milyen szerencsésnek mondhatja magát.

Ahogy a fájdalom enyhült, Füttyös dorgálása egyre nagyobb hangerővel zúdult rá. Kézfejével megtörölve az arcát nevetve látta, hogy az űrruha ujja elrepedt.

– Igen, Füttyös, tényleg szerencsés vagyok, de azért legközelebb inkább a ruhámat ragadd meg, ne engem!

Füttyös disszonáns trillával válaszolt, amit Corran jobbnak látott figyelmen kívül hagyni.

A pilóta visszamászott a fülkébe, és hátrafordulva megkérdezte:

– Most kell még az a kulcs, vagy jó a beállítás?

A robot olyan hangsort hallatott, amivel talán a sóhajtást akarta utánozni.

– Nem, hát persze hogy szükségem van rá – vonta össze Corran a szemöldökét. – Inkább azt kaptad volna el, Füttyös, mint engem. Én vissza tudtam volna mászni magamtól. A kulcs meg nem tud. – Mialatt ezt mondta, elindult lefelé, és eszébe jutott, hogy nem hallotta a kulcsot a hangár padlóján koppanni. Különös.

Átlesett a szárny pereme fölött, és egy barna hajú nőt pillantott meg, aki felnyújtott kezében tartotta a hidrokulcsot, és mosolygott.

– Ez a tiéd, ugye?

– Igen. Köszönöm – mondta Corran.

A nő átadta a kulcsot, azután fellépett a szerelőkocsira, amit Corran is létra gyanánt használt.

– Nincs szükséged segítségre?

– Nem, egészen jól elboldogulok azzal szemben, amit a droid karattyol.

– Ó – mondta a nő, és kezet nyújtott. – A nevem Lujayne Forge.

– Igen, tudom, már láttalak a hangárban sétálni. – Azért annál többet is tettem. Te egy simlist vezettél ellenem a Redemption-gyakorlat során. – Karcsú testével nekitámaszkodott a vadászgép oldalának, és félig eltakarta a táblát, amely mindenkinek a tudtára adta, hogy az X-szárnyú a CorSec, a Koréliai Biztonsági Erők tulajdonát képezi. – Zsebre vágtad a Koroljovot.

Corran a centrifugális roncskiemelő primer rögzítő karmára helyezte a hidrokulcsot, és lassan forgatni kezdte.

– Szerencsém volt. Nawara Ven már szétrombolta a pajzsot, mire odaértem. Inkább az ő érdeme, mint az enyém. Te viszont tényleg jól csináltad.

A nő barna szeme kissé összeszűkült.

– Igen, azt hiszem. És volna egy kérdésem.

– Ki vele – mondta Corran felegyenesedve.

– Ahogyan azt a bombázót rám küldted, azt csak a gyakorlat részeként tetted, vagy ennél többről volt szó?

– Ennél többről?

Lujayne tétovázott, majd bólintott.

– Kíváncsi vagyok, hogy vajon azért választottál engem, mert a Kesselről jöttem?

Corran meglepetten pislantott.

– Miért jelentene az bármit is a számomra?

Felnevetett, és ujjával a CorSec emblémájára mutatott.

– Te a CorSecnek dolgoztál. Embereket küldtél a Kesselre. Ha érdekel, a Kesselen mindenki vagy rab, vagy csempész, akit börtönbe kéne vetni. És akár a rabok, akár a csempészek szabadítják fel azt a bolygót, mit sem számít, igaz?

Corran biztos helyre tette a hidrokulcsot, és feltartotta a kezét.

– Várj, azt hiszem, kimaradt néhány láncszem!

– Lehet, de csak annyit mondj, tudtad, hogy a Kesselről jöttem?

– Igen, tudtam.

– És ez nem jelentett a számodra különbséget?

– Őszintén, nem.

– Tudtam.

Határozott tekintete, és ahogyan karba fonta a kezét, egyértelművé tette Corran számára, hogy nem hisz neki. A nő hangjából jó adag harag érződött, de nem kevés fájdalom is. A haragjával meg tud birkózni – nincs az a bűnöző vagy csempész, aki Corran jelenlétében haragot tudna tartani. A fájdalom azonban szokatlan volt a számára, és ettől Corran nyugtalanná vált.

– Miből gondolod, hogy ellened fordítottam annak ismeretét, hogy honnan való vagy?

– Abból, ahogyan viselkedsz. – Lujayne arca kissé megenyhült, mintha a haragja elpárolgott volna, de ettől csak a fájdalma vált még jobban érzékelhetővé. A szavaiból is érződött. – Ahogyan nem eresztesz közel magadhoz senkit. Nem érintkezel senkivel, csak a pilóták egy szűkebb körével, akiket a legkiválóbbaknak tartasz. Mindig figyelsz és hallgatózol, mérlegelsz és ítélkezel. Már mások is észrevették.

– Ms. Lujayne Forge, te a bolhából is elefántot csinálsz!

– Nem hiszem, és nem akarom, hogy olyasmi alapján ítélj meg, amihez nem értek. – A szeme szikrát vetett. – Az apám önként ment a Kesselre a Régi Köztársaság egyik programja keretében, hogy megtanítsa a bolygólakókat, hogyan kell társadalomba szerveződni. Anyám az egyik tanítványa volt. Egymásba szerettek, és a Kesselen maradtak, még most is ott élnek számos testvéremmel együtt. Ők mindannyian jó emberek, és amit a bolygólakókkal tesznek, az a te munkádat is megkönnyíti, mert munkát ad a rabok kezébe, és nem engedi őket visszatérni a bűnözéshez.

Corran felsóhajtott, a válla megereszkedett.

– Ezt nagyszerűnek tartom, komolyan. Bárcsak sok ezer olyán ember volna még, mint a szüleid meg a rokonaid, akik ezt a munkát végzik. A lényeg az, hogy mindezek után mégis a nyomodba kellett erednem a gyakorlat során.

– Ó, tehát kesseli származásomnak semmi köze a dologhoz?

Corran el akarta ereszteni a füle mellett a kérdést, de észrevette a nő hangjában a bizonytalanságot.

– Talán igen, talán nem. Valamilyen mértékig hatással lehetett a repülésemre. Talán az juthatott az eszembe, hogy mivel a Kesselről való vagy és repülsz, biztosan csempész vagy, és nekem jobban kell repülnöm nálad.

A nő egyszer bólintott, de arckifejezése nem árulkodott csempészbüszkeségről, ahogyan azt remélte.

– Ezt elhiszem, és meg is értem. De azért ennél több is volt a dologban, ugye?

– Nézd, nagyon sajnálom, ha amit tettem, helytelennek tűnik a szemedben, de most nincs időm erről csevegni!

– Nincs időd, vagy nincs kedved?

Füttyös mindehhez visszafogottan hozzáfűzte a megjegyzését.

– Te maradj ki ebből! – Corran zavarában ökölbe szorította a kezét. – Ugye nem akarod ezt folytatni, Ms. Forge?

A nő lassan elmosolyodott, és megrázta a fejét.

– Ha te idáig jutnál egy kihallgatásban, abbahagynád?

– Nem – nevetett fel Corran. – Akkor adj magyarázatot!

Corran egyszeriben érezte a hanghordozásából, hogy nemcsak a Redemption-gyakorlat alatt tanúsított viselkedésére vár magyarázatot. Egy pillanatra felvillant előtte a CorSecnél eltöltött idő, amikor a társa, Iella Wessiri ugyanezt követelte tőle. Wessiri amolyan békéltető volt – mindig ő simította el az egység tagjai közt felmerült súrlódásokat. Pontosan ezt csinálta akkor is, amikor néhány pilótát megpróbáltam elriasztani, amikor azok be akartak jutni a csapatba.

– Visszatérve a gyakorlatra, tényleg csak azt akartam megállapítani, hogy mennyire vagy ügyes. Néhány pilótával kapcsolatban meg tudom állapítani, hányadán állok velük, de téged nem ismerlek. Tudod, egészen jó voltál.

– De még nem tartozom Bror Jace kategóriájába.

Corran hirtelen elmosolyodott, de gyorsan összekapta magát, és összevonta a szemöldökét.

– Ez így van, de akkor is kemény legény vagy. Szeretném bizton tudni, hogy a csapat többi tagja is legalább ennyire kemény. A holnapi gyakorlatra is a Gimbel gyereket akartam beállítani, de Jace már jelentkezett rá.

– Gavin a neve.

– Akkor Gavin.

– Gavin Darklighter

– És te nem akarsz Jace után menni?

– Hát te?

Lujayne elmosolyodott.

– Ha volna választásom, hát inkább nem. Utánad ő legelvonultabb fickó a csapatban.

Corran legbelül nyugtalan lett.

– Én azért nem vagyok annyira rossz, mint ő.

– Nem? Ő legalább néha leereszkedik közénk, és jön velünk szórakozni. Hozzád képest ő egy nyitott könyv.

Corran oldalt fordult, és az asztromechanikus robotra mutatott. – Még csak eszedbe se jusson megszólalni.

Lujayne felvonta a szemöldökét.

– Szóval a droidod is azt hiszi, hogy nyíltabbnak kéne

Corran torkából félig nyögés, félig morgás tört fel, de semmi esetre se tűnt fenyegetésnek.

– Tudod, Füttyösben néha ellenállhatatlan vágy ébred, hogy zsémbeljen. Az az ő baja, hogy amióta otthagytam a CorSecet, folyton vigyáznom kell magamra. Sok olyan helyen fordultam meg azóta, ahol jobb volt

nem feltárulkoznom az emberek előtt. Legutóbb például bizalmas állást töltöttem be egy inkompetens birodalmi hivatalnok mellett a Peremvidéken. Elég lett volna egy halvány gyanú, egy elhibázott lépés, és lebukom. És amikor az ember hozzászokik ahhoz, hogy senkiben ne bízzon, nos...

– Értem.

– Kösz. – Corran hálásan rámosolygott. – Mindezek tetejébe itt rengeteg új dolgot tanultam meg, és megpróbálok arra koncentrálni, hogy jó pilóta váljék belőlem. Ez nem könnyű; rengeteg új szakkifejezést tanultam meg mindenféle idegen lényektől, ráadásul velük együtt kell élnem a szálláson.

– Az nem könnyű, az én szobatársam egy rodiai.

– Ez durva volt, de fogadok, akkor sem tesz túl az én szobatársamon. – Corran odafüttyentett a hangárba éppen belépő gand felé. – Ooryl, idejönnél, kérlek!

A pilóta szürkészöld bőre elütött a pilótaöltözék narancssárga színétől, és exocsontvázának rejtélyes kinövései a legfurcsább helyeken dudorodtak ki a ruha alól, amint feléjük lépkedett.

– Ooryl segíteni fog neked?

– Amióta egy szobába helyeztek minket, szeretnék megtudni valamit, de mostanáig eszembe se jutott, hogy megkérdezzem. – Ugye nem bánod... személyes célzásnak vehetnéd, ámbár nem akarlak zavarba hozni vele...

A gand csak nézett többfazettás szemével.

– Qrygg reméli, hogy nem jön zavarba, de azért kérdezz tőle!

Corran bólintott, reménye szerint barátságosan.

– Miért beszélsz magadról harmadik személyben?

– Qrygg zavarban van, amiért nem érti a kérdést.

Lujayne elmosolyodott.

– Úgy látom, nem tudja önmagára alkalmazni az én névmást.

– Ezért átalakítod a neveket, amiket használsz.

A gand eltátotta a száját, s Corran szerint ez csakis a mosoly gand megfelelője lehetett.

– Ooryl érti.

– És?

Ooryl keresztbe tette a karját, és mindhárom ujját a mellvértje háromszögletű pikkelyeire helyezte.

– A gandok azt tartják, hogy a név nagyon fontos dolog. Minden olyan gandot, aki még nem ért el semmit, gandnak hívnak. Mielőtt Ooryl az Ooryl nevet kapta, Oorylt is gandnak nevezték. De amikor Ooryl nyomot hagyott a világban, Ooryl a Qrygg előnevet kapta. Amikor pedig megtanulta az asztronavigáció mesterségét, Ooryl jogot nyert az Ooryl név viselésére.

A nő a szemöldökét ráncolta.

– Ez még nem magyarázza meg azt, hogy miért nem használsz önmagadra vonatkozó személyes névmást! – Qrygg bocsánatot kér A Gandon csak azok használhatnak önmeghatározó névmást, akik valami nagy dolgot vittek véghez. Az önmeghatározó névmás használatának az a lényege, hogy aki használja, az olyan nagy ember, hogy a tettei okán mindenki ismeri, és pusztán a névmás használatából tudják, mi a neve.

Corran ezt az érvelést érdekesnek tartotta, mégis elfogadhatónak. Mindig az volt az érzésem, hogy éppen azok, akik az én névmást használják, vannak a legkevésbé tisztában önmaguk kilétével. És lám, a gandok törvényesítették a rendszert, amivel mi oly régóta szenvedünk.

– Vagyis az Ooryl a Corran megfelelője, és a Qrygg ugyanaz, mint nálam a Horn?

– Pontosan.

– Akkor miért van az, hogy néha a családneveden, máskor a keresztneveden említed magad?

A gand egy ideig gondolkodott, még a szájnyílása is összezárult.

– Amikor egy gandnak segítséget nyújtanak, vagy szégyenbe kerül, az közömbösíti az életben elért eredményeit. A névelvonás a vezeklés, a bocsánatkérés jele. Ooryl szeretné azt hinni, hogy Oorylt gyakran hívják Qryggnek, de Qrygg tudja, hogy ennek igen csekély a valószínűsége.

Füttyös fesztelenül Corran felé dudált.

– Az emberek kezdettől fogva tudják, hogy a nevem Corran. És ha egy droid meg akarja tartani a nevét, elég ha lefuttat egy diagnosztikai programot, és megmondhatja, hogy az az olajszivattyú működik-e van nem.

Lujayne oldalvást rápillantott.

– Valami baj van a motorral?

– Nem lényeges. Már régen ki kellett volna cserélnem az olajpergetőt, de már ötven parszek óta ugyanazt az olajat használom.

Lujayne bólintott.

– Vagyis a tömítésekkel foglalkoztál ahelyett, hogy a tengely hézagolását ellenőrizted volna!

– Értesz az ilyen szerkentyűkhöz?

A nő vállat vont.

– A homoksiklók szerelése volt az első dolog, amire apám megtanított. A T-47-es szűrője ugyanezen az elven működik. Amit te csináltál vele, az is használ, de akkor hat hónap múlva megint be kell állítani. Ha kívánod, megmérem, mekkora hézagoló kell, és ha szükséges, egy óra alatt be is csiszolom.

– Valóban?

– Igen, ha elfogadod a segítségemet.

Corran a homlokát ráncolta.

– Miért ne fogadnám el?

– Szívességet teszek neked, bíznod kell bennem.

Megbízni egy idegenben, az elég fura ötletnek tűnt a szemében, de nem annyira, hogy ne tenné meg.

– Elfogadom az érvelésed. Ettől függetlenül is meg bízom benned.

– Akkor megegyeztünk.

Ooryl Lujayne-ra pillantott.

– Hézagolóra és lézerkaliberre lesz szüksége. Ooryl idehozza, ha akarod.

– Kérem!

Corran a gép oldalának dőlt.

– Méltányolom a segítségedet.

A nő félénken elpirult.

– Remélem, azután is ezt fogod gondolni, ha megmondom, mit kérek cserébe!

– Éspedig?

– Miután megjavítottuk az X szárnyút, lejössz velem az Állásidőbe, és megismerkedsz a többiekkel, akik szeretnének bekerülni a csapatba! Egészen jó mókákat szoktunk kieszelni. Gavin nagy zsugás, de Bror Jace szerint csal. Némelyikünk épphogy a szint alatt teljesít, de mindenki reménykedik, hogy egyszer eléri a szükséges szintet. Egyszóval mesélgetünk, próbáljuk megismerni egymást. Mivel te kétségkívül bekerülsz a csapatba, köztünk a helyed.

Corran bólintott.

– Oké, megteszem, de nemcsak ennyivel tartozom neked.

– Ha te is úgy gondolod!

– Határozottan – mosolyodott el Corran. – Többért tartozom, mint ennek a motornak a megjavításáért. És az, hogy barátkozzam olyanokkal, akikkel már régen össze kellett volna barátkoznom, nem szívesség, azt magamtól is megtenném. Egyvalamit azért hadd kérdezzek: ugye nem Bror Jace-szel kell összebarátkoznom?

– Miért, te volnál az első?

– Na jó.

Amint Ooryl visszatért az alkatrésszel és a szerszámmal, Corran Lujayne-ra kacsintott.

– Akkor hát javítsuk meg ezt a motort, azután nézzük, megjavítható-e a viszonyom a Zsiványkommandó többi tagjával.